A legtöbb kaktusz és pozsgás növény kifejlett példányainak teljes napfényre van szüksége, ezért legjobb ezeket a szabadban nevelni ott, ahol a hõmérséklet minimum 16°C. Máshol megfelel a napsütötte ablakpárkány vagy üvegház. Nyáron az üvegházakat árnyékolni kell, hogy megelõzzük a növények megperzselõdését. A szabadba kiültetett fiatal növényeket néhány napig, amíg aklimatizálódnak, árnyékolással óvjuk az erõs napsugárzástól. Az üvegházak több fényt kapnak, ha a tetõ gerince keleti-nyugati lefutású és kevesebbet, ha észak-déli irányú.
     Az esõerdei növények a fák lombján átszûrõdõ szórt fényt kedvelik, ezért az üvegházban a pultok alatt, a lakásban pedig árnyékos ablakban tartsuk ezeket. Meleg éghajlaton állandó árnyékolást igényelnek, ez történhet szilárd tetõvel vagy hálóval; mindenesetre szabadban és zárt helyen is a felére kell csökkenteni a fénymennyiséget. A kaktuszok és a pozsgások a nyugalmi idõszakuk alatt - tehát általában télen - elviselik a kevesebb fényt is. A téli napfény gyenge, ezért ilyenkor az egyébként árnyékkedvelõ növényeket is elhelyezhetjük a naposabb helyeken. A természetes megvilágítást pótolhatjuk megfelelõ hullámhosszúságú mesterséges fénnyel. A növény és a lámpa közti távolság rendkívül fontos, ezért pontosan kövessük a használati utasítást. Lakásban a növények mögé egy tükröt elhelyezve egyenletesebb megvilágítást érhetünk el.
     Néhány kaktusz, mint a Schlumbergera (karácsonyi kaktusz) és néhány pozsgás, például a Crassula fajok, rövidnappalosak: csak akkor virágoznak, ha a nappalok hossza kevesebb, mint 12 óra. Megvilágításuk idõtartamát a virágzási idõszakban akár mesterségesen is, de korlátozni kell, például úgy, hogy a virágbimbók kifejlõdéséig egy ritkán használt helyiségben tartjuk növényeinket.

EGY SZOBA TERMÉSZETES MEGVILÁGÍTÁSA

A fény erõssége az ablaktól távolodva rohamosan csökken. A második fényzónába jutó fénymennyiség már csak a fele annak ami az ablak közvetlen közelében érvényesül, ezért ott a kaktuszok és a pozsgások többségének már túl sötét van. A fényben legszegényebb helyek az ablakkal szemközti területek és a szoba sarkai.

     A legtöbb kaktuszfaj és néhány pozsgás növény legalább olyan érzékeny a hõmérsékletre, mint a fényviszonyokra. Legtöbbjüknek télen nyugalmi idõszaka van és nyáron növekednek, de a rendkívüli hõség vagy a hideg hatására más évszakban is bekövetkezhet egy nyugalmi állapot. Ez addig tart, amíg a hõmérséklet újra eléri a növekedéshez szükséges értéket.
     A természetben a kaktuszok és a pozsgás növények nagyon változatos hõmérsékletû helyeken élnek. A Sempervivumokat télen hó borítja; az Andokból származó Oreocereusok nappal elviselik a perzselõ napsugarakat, éjszaka pedig a fagyot; mások, mint például az Epiphyllumok az egyenletesen meleg, párás õserbõkben élnek. A legtöbb kaktusz és pozsgás jól fejlõdik lakásban is, de meghálálják, ha nyaranta a szabad levegõn növekedhetnek. Télen, amikor a lakást fûtik, a nyugalmi állapotban levõ növényeket tlepítsük 10-15°C hõmérsékletû helyre.
      Hidegebb vidéken télire költöztessük el a növényeket az ablakpárkányról, mert ott éjszakánként túlságosan hideg lehet számukra és károsodhatnak.
      Az üvegházakban 10-32°C közti hõmérséklet a kaktuszok és a pozsgások többségének megfelel. Nagy melegbe, például a tetõ közelében, megperzselõdnek a növények. Forró kánikula esetén árnyékoljuk az üvegházakat redõnnyel vag fessük be az üveget lemosható festékkel. Huzatmentes, jó szellõzés szükséges a növények egészséges növekedéséhez és a páratartalom csökkentéséhez. Ha ez utóbbi túl magas, sok kaktusz elrothad. Télen is szellõztessünk; ha a külsõ hõmérséklet legalább 16°C. A trópusi kaktuszok és pozsgások a magasabb hõmérsékletet kedvelik; 21-32°C-ra van szükségük.
      Néhány kaktusz és pozsgás növény eltûri szabadföldben a rövid ideig tartó alacsonyabb, 0°C körüli hõmérsékletet is, de csak minimum 5°C-on fejlõdnek kielégítõen. Ahol télen a hõmérséklet gyakran és tartósan fagypont alá csökken, ott a növényeket tartsuk a lakásban, és csak nyáron vigyük ki cserepestõl a szabadba vagy ültessük õket védett helyre. Az egyébként fagymentes területeken a véletlen fagyoktól papír- vagy mûanyag zacskóval letakarva védhetjük a növényeket. Az oszlopos termetû növények érzékenyebbek. Ha a fiatal hajtásokat fagykárosodás érte, azokat vágjuk le.